Blog Action Day ’08. Téma a szegénység. A sok agyalás után, hogy mit is írjak, bepötyögtem népszerű keresőnkbe, hogy „szegénység”. Wikipedia-s az első találat, mely kissé tényszerű, de az átolvasása közben ugranak be a dolgok, nálam főleg az összehasonlítgatás.
A saját életem dolgai a szócikk által felvonultatott dolgokkal. Aztán persze mosolygás, mit hasonlítgatok, ülök egy irodában egy számítógép előtt, internetezhetek egész nap, ebédre kínait vettem, aztán pedig iPhone-t nyomogattam. Mi is tudhatok én bármit is az igazi nélkülözésről. Nem is akarok álszent lenni, nyilván nem tudom mi az az igazi nélkülözés, és mik azok az igazi anyagi problémák. Tudni nem tudom, és sajna annyi pénzem sincs, hogy nagy volumenekben segítsek. De nyitott és érzékeny vagyok ezekre problémákra, megérint mások sanyarú helyzete. És szerintem ha valakinél már legalább ez megvan, az csak egy lépésre van attól, hogy bizonyos helyzetekben a zsebébe nyúljon, adjon, felajánljon. Tegyen. Bármit.
Kosztolányi Dezsõ: Tizenhárom új vers
Szegények
Te elfeljted, hogy délben mit ettél,
kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,
mert gazdag vagy s feledékeny.
Úgy elhagyod élményeid, mint kiolvasott
ujságjaid a gyorsvonatok hálófülkeiben
s robogsz tovább,
köszönve ennek, mosolyogva emerre,
igen szórakozottan.
De a szegények még most is tudják,
mit mondtál te nekik öt évvel ezelõtt,
hogy végigmentél a budai uccán
s megsimogattad szõke kisfiuk fejét
ki azóta
ott porlad a tabáni temetõben.
Óvják õk azt, ami élet,
félreteszik, amit csak megérintett,
mint azt a siralmas bádogdobozt, amelyben
cigarettát tartottak valaha mások.
A szegények virrasztanak,
vigyáznak mindenre,
élnek te helyetted is
és nem felejtenek.
