Szeretem az olyan embereket, akik megnyilvánulásaiból és tevékenységéből árad a szakmaiság. JabJab pont ilyen. Akik valamennyire nyomon követik a ténykedését, idõrõl idõre belefutnak olyan elejtett félmondatokba és információkba, miszerint megrögzött buvár, feltûnik a színen Indonézia, és a sportlövészet(?) is.
Bobály Mihályt – alias Misa, JabJab – kértem meg, hogy legyen olyan kedves és válaszoljon néhány kérdése, hogy többet megtudjunk róla.
Kalandos életút dereng fel elõttünk. Megtennéd, hogy felvázolod a bevezetõben említett dolgokkal való találkozásod, és hogy kerültek az életedbe?
Most így visszanézve valóban kalandosnak tűnik, de akkor és ott simán csak éltem az életet, és élveztem amit adott és amikor adta. Miközben mások családot alapítottak, gyerekeket kezdtek el nevelni, addig én mondjuk keményen dolgoztam. Amikor ők elkezdtek építkezni, akkor nekem az élet azt osztotta, hogy külföldre költöztem. És most, amikor a barátaimnál kiröppennek a gyerekek, náluk újra nyílik a világ, nálam, most jön az az idő amit ők átéltek 15 évvel ezelőtt. Ők akkor rám voltak irigyek, aztán a család és gyerekek miatt én irigykedtem, most megint ők irigykednek a babázás miatt. Akárhogy is nézem, kettő-egy a javamra. Igaz, anyagiakban messze mínuszos vagyok.
A búvárkodást 20 éve kezdtem, (jesszus, ennyire régen?) és tavaly kaptam meg a 15 éves PADI tagság (törzsgárda) jelvényemet, azóta vagyok „hivatásos” búvár. Oktató még csak 10 éve. Akkor tettem le a vizsgákat, amikor Balira mentem dolgozni 2000-ben. A főnököm szerint ha egy búvár resortot vezetek, nekem kell a legjobb búvárnak lenni, hogy az ott dolgozók tiszteletét kiérdemeljem. Igyekeztem :-)
Odakinn sokat merültem (a 2.5 év alatt durván 6-700 merülést), és ebből elég sokat egyedül (tudom, nem szabad egyedül, de aki utánakeres a solo merüléseknek, akkor lehet azt, csak megfelelő redundáns felszereléssel, tapasztalattal, gyakorlattal, stb). De amikor fotóztam a víz alatt senki nem volt hajlandó velem merülni (lefeküdtem a homokba, és egy kis rákot fotóztam 40 percig), szóval maradt a solo merülés. Közel 2.000 kocka dia jött össze, és ebből született meg egy könyv is amikor hazajöttem.
A lövészet nagyon régi szerelem. Általános iskolában már nyertem a pisztolyos és puska versenyeket (légfegyverrel!), majd leigazoltak Békéscsabára. Utána Szegedre mentem középiskolába, átigazoltam oda, és gyorstüzelõ pisztolyban (kis kaliberû fegyver) egészen a válogatottságig jutottam. Évekkel ezelőtt azonban ex-barátnőm (most feleségem) addig unszolt, hogy elmentünk lőni nagy kaliberű fegyverrel is. Nekem valahogy nem tetszett hogy állok a lőllásban (elképesztő mennyiséget ellőttem én már így), de amikor megláttam egy másik lőteremben hogy emberek rohangálnak, paravánok vannak, kihajol, tárat cserél, stroboszkóp nehezíti a látást, húúúú, akkor fellelkesültem. Elkezdtünk edzeni, az is tetszett, majd végigcsináltuk mind a ketten a fegyver vásárlásig a lépéseket (agyhalál mennyi papír kell hozzá, de a tizedének sincs értelme), és megvettem a fegyveremet. Ez nagy kaliberű, 9mm-es komoly fegyver. 2010-ben a második teljes évadot lőjjük, nekem általában sikerül az elsõ 10-be jutnom mostanában, ami a fegyvermhez képest nagy teljesítmény. OB 6. lettem ősszel, és mivel a mezőny nagyon erős volt, büszke vagyok az eredményemre. Most készül az új fegyverem, küldök errõl is egy képet, a szériaszámot tessék figyelni :-) Mivel a síelést szó szerint a csúcson hagytam abba két éve, ezért most ez az a sport amit sűrűbben tudok csinálni.
Korábbi munkáidról keveset tudunk, ha jól tudom dolgoztál anno a Carnation-nél is? Merre mozogtál még, és milyen területeken mielõtt a PPC-nél kötöttél ki?
Kalandos dolgaim is voltak, de mivel minden fejvadász csak azt látja meg benne, hogy kevés ideig voltam egy helyen (nem minden esetben, de volt olyan is), ezért nem szoktam reklámozni. Igen volt Carna, de ott én jöttem el (és utána elmentem Balira). 92.9 Star FM (ha valaki emlékszik még, a Sztár Rádió volt az első oldies rádió, még a Sláger előtt), ott voltam cégvezető. De ami szakmai és lényeges, azok a médiatervezés aMcCann Erickson reklámügynökségnél, majd alapítottunk egy Direkt Marketing céget a McCann Communications-t (pár éve szüntette meg az anyacég az akkor már MRM néven futó céget).
Voltam a DONO Kft ügyvezetője (direkt marketing ügynökség), és a Reader’s Digest vezetője is (Hivatal Pétert váltottam). Ez utóbbi szomorú csalódás volt, külön cikket érdemelne hogy ott mi történt.
Régóta blogolsz már, hogy jut idõd rá? Fõleg most, hogy büszke apuka lettél :) Megtervezed elõre amirõl írni akarsz, vagy inkább impulzus szerûen tolod a kontentot?
Inkább impulzus szerűen. Igaz, ebben az évben a sok munka mellett kevesebb bejegyzés született, de változott a blog is. Amikor kezdtem, senki nem írt speckó, csak erről szóló szakmai blogot, vagyis rám maradt minden frissítés, újítás technikai leírása, elemezgetése. Volt téma rendesen. De most vannak a témában nagyon jó blogok (duracelltomi), és én is szeretnék inkább olyanról írni, hogy az újdonságokat mire lehet használni (nem azt hogy technikailag hogyan). Ezek pedig általában hoszabb postok, azokat sokszor szülöm 2-3 napig is.
Az apukaság érdekes, mert ettől nem jutna kevesebb időm a blogra, ugyanis eddig is munkaidőben írtam, része a munkámnak, ez amolyan marketingre fordított idő. Az első években a blogom volt amin keresztül jöttek az ügyfelek, ma már inkább ajánlanak egyik a másiknak.
A sokszor kritikus posztjaid végén mindig adsz javaslatot vagy tanácsot az érintetteknek (Etarget, Adwords, stb.). Van ezeknek hatása, odafigyelnek a véleményedre és a javaslataidra?
Igen. Olvassák a blogomat. Az Etarget a javaslatomra változtatott pár apróságot (például az előre kiválasztható időszakoknál a Múlt hét az én kérésem volt), de a Google is figyel. Meg kell mondjam, néha kiosztanék magamnak egy sallert a stílusom miatt ha nekik lennék, ennek ellenére korrekten odafigyelve kezelik a kritikáimat, egyszer meg is kaptam, hogy én vagyok a téma Havas Henrikje. Ezen meg nekem nem volt szabad megsértődnöm :-)
Sokan mondják, hogy “Ja, az Adwords, azt könnyû kezelni, majd jól rábízom a marketing asszisztensre, Marikának van ideje, megcsinálja ügyesen, vagy max. elküldöm egy napos Google Adwords tanfolyamra, aztán majd pörög a biznisz”. Volt már ilyen klliensed? Mit mondtál vagy mondanál neki?
Régen még meg akartam változtatni az ilyet, ma már inkább azt mondom hogy csinálja, majd rájön, és odajön hozzám hat hónap múlva. De valószínűbb, hogy feladja, és elkönyveli hogy az AdWords szar, azzal nem lehet hirdetni. Egyébként csak egy kis matek kell hozzá. Mennyibe kerül Mancika egy órája? Ért hozzá? Mennyi idő és energia amíg megtanulja? Folyamatosan képzi majd magát? A könyvelést is házon belül csinálják? Ha nem, akkor ezt miért akarja csinálni?
Sajnos vannak horror sztorijaim, amikor az ügyfél úgy akarja házon belül futtatni, hogy kifizet nálam 1-2 hónapot, majd látszólag abbahagyja, és amikor azt hiszi hogy nem látom, akkor elindítja, és futtatja. Vagy aki pozitív ROI számokat kevésnek tartotta havi 300e-es költésnél, meggyőzték hogy egy szponzorációs-banner-affiliate csomag mennyire jó lesz neki 7M-ért, majd volt a nagy kopp…
Nem az a baj ha valaki otthon szeretné kezelni, hiszen kis költést nem éri meg sok pénzért menedzseltetni. Az a baj, ha nem érti mi ez, de nagyon lelkes :-(
Hogy látod a hazai keresõmarketing helyzetét? Elégedett vagy a térnyerésével, vagy nagyon sokan még mindig idegenkednek tõle, anyagi vagy egyéb okok miatt? (Tudatlanság, stb.)
Alakulgat a piac. Szerintem jó irányba. A szereplőknek össze kéne fogni (és NEM egy olyan jó kis langymeleg okoskodás szövetségbe, ahol minden pénzbe kerül, de senki nem akar dolgozni), és kiállni egységesen a csalók és szélhámosok ellen. Olyan iránymutatásokat kellene kiadni amely megvédi a cégeket az „előre kifizetett két év munkadíj” csalóktól. És ki kéne állnunk az igazunkért, ugyanis nagyon kemény az AV alapon sales-elő lobby. A válság egyértelműen megerősítette a jól mérhető, teljesítmény alapon értékelhető online területet, de rosszat tett azoknak akik eddig ültek a babérjaikon és számolták a zsét.
A piaci szereplõkrõl egy árnyalt véleményt megfogalmaznál? :)
El kell kezdenünk másképpen gondolkodni. Amikor Balin dolgoztam, hiába mondtam a kis faluban Tulambenben működő hotelek vezetőinek, hogy nekünk össze kell fogni, nem vagyunk versenytársak, ők csak azt látták hogy a vendégeik nagy része nálunk vacsorázik. Hiába mondtam hogy a magas árak, szar kaják kombinációval nem én, hanem ők a hibásak…. Szóval a lényeg, hogy mi piaci szereplők, akik a PPC /SEO / Online Marketing piacon dolgozunk, mi nem vagyunk versenytársak. Néha kicsit, de nagyrészben nem. A versenytársaink azok, akik ugyanarra a költésre szeretnének rárepülni, és beígérnek jó kis szponzorációt mérés nélkül, vagy az online felület mellé megjelenést a csiribiri szakkör nyomtatott újságjában… Elég árnyalt volt?
Bár az SMO láz mint olyan szépen lecsengett, gondolom neked is a könyöködön jött ki ez a buzzword. Látsz benne egyébként rációt? Mennyire lehet ezt összevetni olyan területekkel mint a SEO, vagy PPC?
Mérni kéne már, de nagyon. Nagy a pörgés, ez nem is véletlen, de itt egy egészen más lelki helyzetben találod meg az embert. Képzeld el, hogy bemész egy áruházba, és amikor a kávés polcok felé haladsz, a kezedbe nyomnak egy kávét. És finom, tehát megveszed (vagy nem). A lényeg, hogy akor és ott jó helyen volt a kapcsolat.
Most képzeld el azt amikor a haverokkal elmész sörözni, és egy idegen a szomszéd asztaltól megpróbál neked eladni egy wellness hétvégét. Ugye?
De nem csengett le, megvan a maga helye, hasznos és ügyes eszköz, de elképesztően nehéz még szakembereknek is megtalálni a megfelelő hangot, a módot, az üzenetet, jól időzíteni, stb. Én beígértem mindenkinek, hogy aki meghív a következő wellness hétvégére, azt törlöm a kapcsolatok közül, És meg is teszem :-)
Display hirdetésekkel kapcsolatban mostanság van egy “mindig az éppen aktuális bizonyítványt magyarázzuk” érzésem. Most éppen a “ha másban nem, a Brand építésben” rejlő előnyeit hangoztatják. Mennyire túlértékelt ez a terület szerinted?
Egyáltalán nem túlértékelt. De veszettül túl van árazva. A bannernek megvan a helye, nagyszerűen teljesítő műfaj. Csak az online display piac bealudt. Olyan jó volt az a langymeleg sok sok évig, dőlt a lé, és még olyan monstrumok is jól értek mint az Origo. És ismered a rajzot, amin a dínók kihalásáról viccelnek. Te, téged bejelölt a Noé? Nem. Ooopsz…
Hasonlóan a nyomtatott sajtóhoz, vagy a repülőtársaságokhoz, jött egy kicsi, rugalmasabb és jobb (online, vagy a fapadosok), és egyszerűen kihasználja azt, hogy a nagyok zsírosra keresték magukat, és elustultak, ott volt a magas labda. És oopsz. Igazából benne volt a rendszerben a fail, csak nem vették észre időben. Gondolj bele, ott a három nagy szereplő, vajon miért nem fejlesztettek egy, a saját felületeiken működő, tartalomfüggő célzással ellátott rendszert? Ami most lehetne versenytársa a Google-nek. Vajon miért nem tették meg, amikor még a technológia is ott volt az egyiküknél? Hááát, akkor ooopsz.
Sokszor felmerül egy magyar fejlesztésű kereső létjogosultsága és életképessége. Szerinted lenne értelme, van bármi olyan terület, ahol jobbat és a felhasználók számára hasznosabbat tudna ez a kereső nyújtani mint amit a Google most nyújt?
NANÁ! A Google nagyszerű kereső (plusz beleintegrálva csillió szolgáltatás), de általános kereső. Szerintem igenis van helye a réteg igények keresőinek. Legyen az mondjuk egy árösszehasonlító (árkeresőnek is mondhatjuk), gyógyszerkereső, de lehetne mondjuk embereket kereső rendszer, B2B kereső. De persze a legtöbb zsé továbbra is az általános keresésben van. Jók a magyar keresők is, örülök nekik, de nem látom a pörgést a témában amióta az egyik szereplő ott maradt „red handed”… Talán a befektetők nem tudták hogy ebbe piszokul sok lé kell hogy bírja szusszal amíg kiforrja magát, és megtalálja a helyét a piacon.
Nem úszod meg a kérdést. SEO vagy PPC? :) Igazából ez nem kérdés, csak kíváncsi vagyok a meglátásodra
Erről (is) fogok előadni januárban a SuperSEOkonferencián. Szerintem mindkettő. Az egyik erősíti a másikat. Én tudom mire keresnek az emberek, de azt is hogy mire keresve konvertálnak :-). Vagyis arra érdemesebb optimalizálni amely szó konvertál, nem arra ami pörög. Ugyanígy, olcsóbb lesz a PPC ha jól SEO-zott oldalakra mutat a hirdetés, nem is kevéssel… Vagyis mindkettő, együtt.
Mindig meg szoktam kérni az interjú alanyokat, hogy ajánljanak pár szakmai forrást, ahol ők is művelődni szoktak. Te mit ajánlanál olvasásra? Illetve twitteren követsz külföldi vagy magyar szakmabelieket?
Ez (majdnem) a legnehezebb. Twitteren követem a szakmát (és õk visszakövetnek), mégis, ez a kis közösség is nagyon komoly mennyiségű szakirodalmat böffent fel, már ezt követni is nehéz. E mellett feed-ben ott vannak a hivatalos Google blogok (AdWords magyar, angol, AdWords Agency Blog, de folyamatosan szemezgetem a Search Engine Roundtable-t, a WebProNews-t és a Search Engine Land-et – a klasszikusokat. Plusz a feed-ben (Netvibes) ott figyel még vagy 100-150 egyéb (reklámszakmai, Search, vagy éppen vicces feed is. Pihenésnek ajánlom a Wulffmorenthaler-t, a The Oatmeal és a magyar Súlyosbítva azt ami amúgy is. blogot.
+1 Ha már egy a twitteren feltett kérdéstől jutottunk el eddig az interjúig, megtennéd, hogy megválaszolod itt nekünk? :) Azaz milyen zenét szeretsz, hallgatsz, preferálsz? :)
(majdnem) Mindenevő vagyok, de mostanában munka közben nem hallgatok zenét. Amikor nagyon régen médiát terveztem, a Koyaanisquatzi ment agyba-főbe. Pár nap múlva vettek nekem a kolegák egy fejhallgatót :-) Egyébként Eminem, komolyzenéből a dallamosabbak (Wagnert ne!), és a régi szép emlékek zenéi (Mike Batt – Hunting of the Snark, ahonnan a Jabjab név is van, Sally Oldfield, Magna Carta, Nice (húúú, milyen régen hallgattam ezt is!). A friss zenei irányzatokban már nem vagyok ott, ráadásul van ami egyszerűen idegesít.
Köszönjük Misának a kimerítő és lendületes válaszokat, és további pontos és eredményes célzást mind a munkában, mind pedig a lövészetben :)
JabJab-ot követhetitek twitteren: @jabjabhu, a blogját pedig itt találjátok: Okosat. Kreatívan.
