Nagytakarítás egy Index-cikkben

Szerző:

2011 március 2Google Szubkult

nagytakarítás

Régóta tervezem, hogy indítok egy olyan “rovatot” itt a seoblogon, ahol a neten – hazai – szembejövő, és a SEO témát felszínesen, ferdítésekkel és hiányosan kezelő írásokat véleményezem a legjobb tudásom szerint. Szélmalomharc, világos, és talán ezen a viszonylag kis olvasottságú blogon publikálni sincs sok értelme. Mindenesetre anyag van elég.

Az első delikvens a 2011.03.01-én az Indexen megjelent Nagytakarítás a Google-nél című cikk – mivel az Index címoldalán jelent meg, óriás publicitást kaphatott, ezért kiemelt fontosságúnak érzem, hogy helyretegyem a szakmai hibákat.

A stílust nem szándékozom minősíteni, ilyen az Index, próbálok csak a szakmai részekre fókuszálni.

“A Google keresőjének lelke, az alapító Sergey Brin és Larry Page találmánya, a titkos PageRank algoritmus legfontosabb ismérve, hogy azokat a szájtokat nyomja feljebb a találatok között, amelyekre a legtöbb más oldal linkel.”

Ez az algoritmus annyira titkos, mint a lecsó recepje. Az eredeti itt található, bár kétségtelen, hogy az évek alatt – ahogy a web is változik – ez is finomodott és sokkal szofisztikáltabb lett. Az pedig, hogy mennyire a lelke a Google keresőjének, arról megoszlanak a vélemények. Több mint 200 faktorról, egyenként legalább 50 lehetséges értékkel, szóval minimum 10.000 tényezőről beszélünk, ennek pedig egyik alkotóeleme csak a fent említett PageRank.

Maga a PageRank – továbbiakban PR – kapcsán is érdemes picit vizsgálódni. Mert van egyszer a PageRank érték, és van a szakmai terminológiában Toolbar PageRank-nek nevezett érték. Tegyük tisztába rögtön: a kettőt nem kezelhetjük egyenrangúként! Utóbbit láthatjuk mi is, SEO-sok, webmesterek, rendőrök, pékek. Ez egy 0 és 10 közé eső érték – a zöld szemű “szörny” -, amivel egy weboldal kvázi fontosságát volt hivatott jelezni. Volt. Egyszer. A Google a saját rendszerében ezt sokkal komplexebben számolja és rendeli a weboldalakhoz.

Az utóbbi időben egyre ritkábbá válnak már ennek az értéknek a külső szemlélők számára is látható frissítései, sőt az utóbbi időben már a Google Webmester Eszközök sem jelzi az oldalak mellett ezt az értéket. A PR fetisizálás az idők folyamán olyan méreteket öltött, hogy voltak olyan “tanácsadók”, akik egy-egy érték elérésére vállaltak megbízást, miközben a találati lista hemzsegett az olyan találatoktól, amikor alacsonyabb PR értékű oldalak megelőzték a magasabb PR értékű oldalakat. Az is elég nagy mellélövés volt, hogy amikor a PR-ről beszéltek akár site-tulajdonosok, akár “szakértők”, akkor mindig a legerősebb, nyitóoldali értéket említették. Igen ám, de egy weboldal minden egyes oldalának saját PR értéke van, ami általában jóval kisebb mint a nyitóoldali. Nem olyan egyszerű tehát ez, mint az egyszeregy…

De haladjunk…!

“Nem kell hozzá sok ész, hogy az ember rájöjjön: a rendszert úgy lehet kijátszani, hogy a találatok között előkelőbb helyre szánt szájtra mutató linkeket helyez el szanaszét az interneten. Gyakorlatilag erre a felismerésre épül a SEO, a Search Engine Optimization, amely cégek ezreinek ad munkát világszerte.”

Talán ez volt az egyik leginkább bosszantó kijelentés a cikkben. Lealacsonyítani és minősíteni a SEO-sokat, illetve a szakmát arra a szintre helyezni, hogy _erre a felismerésre_ épül, az egy szakmaiatlan, inkorrekt és durva általánosítás. És igen, nem védek mindenkit, mert vannak, akik az említettekre “építik” a szakmaiságukat – ami itt ki is merül -, de ne kelljen már mindenkin rúgni egyet ezért. Idehaza – talán pont az ilyen írások miatt is – amúgy is elég negatív kép van a SEO szakmáról és tanácsadókról. De a cikk íróját az nyilván nem érdekli, hogy esetleg a munkáját tisztességgel végzőket hozza kellemetlen szituációba. Valószínűsítem, hogy a cikk írója is kb. a neten száz számra található, “hogy SEO-z a weboldalad 10 lépésben” egyikébe botlott bele, és alkotott véleményt a témáról. Ez lenne az újságírás?

“ha a rendszert manipulálják, az rossz hatással van a cég első számú pénzforrására, a fizetett hirdetésekre is, mert a bevételek nem a vállalatnál, hanem az ilyen-olyan SEO-cégeknél és linkfarmoknál kötnek ki.”

nagytakarítás

Ezt a gondolati logikát nem nagyon értem. PPC hirdetések akkor is megjelennek, ha jó minőségű organikus találatok vannak – meg persze akkor is, ha rosszak -, szóval itt egy erős csúsztatás, hogy a pénzek a linkfarmoknál kötnek ki. Az “ilyen-olyan SEO cégek” kifejezésről már nem is beszélve. Ilyen-olyan újságírásról is beszélhetünk… és jelen esetben még szomorú relevanciája is van.

Az első számú fontossági tényező a felhasználó. Ha van jó minőségű találati lista, akkor van látogató, kattint a hirdetésekre is, áramlik a pénz. Ha rossz a találati lista, akkor előbb- utóbb nem lesz látogató, nem lesznek kattintások. Hirdetni akarók pedig mindig lesznek, efelől nincs kétség, de ha egyszer a felhasználók elpártolnak, az baj. Emlékszik még valaki az Altavistára?

“A cég nem veri ugyan nagydobra, de a óriási erőkkel küzd a PageRanket veszélyeztető próbálkozások ellen”

Kik veszélyeztetnek mit? :) Gondolom itt a találati listák minőségére gondolt a szerző. Vagy mégsem? Már megint olyanba nyúlt bele, amiről fogalma sincs? Küzd a Google, a minőségért. De ezt teszi, amióta létezik. Ezért tart ott, ahol.

“Véres bosszúra is volt példa”

Hát igen, a Google már csak ilyen, igazi kegyetlen. Micsoda szavak, véres bosszú…
Vannak szabályok, amiket érdemes betartani. Ha nem tartod be, akkor a Google fenntartja magának a jogot, hogy eltávolítson a találati listájából. Emlékszünk még a fentebb leírt jó minőségű találati oldalakra és hogy miért fontos ez? A BMW tök jogosan lett kiszedve az algoritmus által, mert vétett. Ezzel a cég vezetőinek is tisztában kellett volna lennie, de legalábbis annak a SEO-snak mindenképpen, aki az oldalt “gondozta”. Csak könyörgöm, ne a Google-ön verjük már le a balhét. A Google ingyenes szolgáltatásáról beszélünk – örüljünk, hogy pont a manipuláció ellen küzdenek. A látogatóért, a hirdetőkért, a cikkeikhez szakmai hátteret kereső újságírókért. Köszönjük meg.

“Nem tudni, hogy a J.C. Penney ügye volt-e a kiváltó ok…”

Nem, nem a J.C. Penney volt a kiváltó ok. Ez a mostani algoritmus változás két részből áll, az egyik része január végén élesedett – még a J.C. Penney sztori előtt -, erre “Scraper Update”-ként hivatkozunk, ami a keresések kb. 2%-át érintette, és most, február 24-én a második felvonás, a “Farmer Update”, a cikkben kivételesen jól írt kb. 12% körüli érintettséggel. A lényeg, ez egy hosszú folyamat eredménye ami történt. Nyilván a release-ek előtt hónapokkal dolgoztak már ezeken az algoritmusokon.

“a német Sistrix utánajárt, és kiderítette [5], hogy a wisegeek.com 77, az ezinearticles.com 90, az articlebase.com 94 százalékos forgalomcsökkenést regisztrált “

Ha jobban megnézte volna a szerző, itt nem forgalomcsökkenésről van szó – bár kétségtelen, hogy történik az is -, hanem a Sistrix által “kalkulált”, úgynevezett VisibilityIndex csökkenésről.

“A változások hatására a LinkedIn, a Facebook, a Time Warner, a Fox News, a Wal-Mart, a Target és az eBay kerültek feljebb a találati listákon. És a YouTube, ami meg a Google-é.”

Ez a cikk utolsó mondata, ami a cikk szerzőjének felkészültségét minősíti. Valóban, a Youtube és pl. egy articlesbase.com nagy konkurensei egymásnak, hatalmas közös keresési metszettel rendelkeznek. Vagyis ki kellett “ütni” az articlebase-t, hogy a Youtube feljebb kerülhessen? Ez szimplán hülyeség, úgy ahogy van. Kőkemény FUD, a Google ellenében.

Az Index sportot űz abból a tevékenységből, hogy próbálja lehúzni , és mint valami fő gonoszt beállítani a Google-t. A cikk kicsengése még véletlenül sem az, aminek lennie kellene, vagyis, hogy a törekvések értünk történnek, azért, hogy ne a hajunkat tépjük, amikor a találati listát szemlézzük. Az, hogy ennek járulékos következményeként mondjuk a Youtube is előrébb kerül, abból pedig ne konspiráljunk már túl, arra ott a Konspirációs teóriák blog.